A Nature Deficit Disorder (NDD), azaz a Természettől való elidegenedés szindróma fogalmát Richard Louv amerikai újságíró alkotta meg 2005-ben. Louv a National Scientific Council on the Developing Child (az amerikai Gyermekek Fejlődéséért Felelős Nemzeti Tanácsának) tanácsadója volt. Számos rangos elismerést kapott a témával kapcsolatos munkásságáért. A természettől való elidegenedés szindróma hatásait azóta is aktívan kutatja, több egyetem és szervezet tanácsadójaként.
Az NDD lényege, hogy a mai, főként persze a városi gyerekek már olyan keveset találkoznak a természettel, hogy szinte semmilyen élő, kézzel fogható tapasztalatuk nincs már. Ez különböző, sokszor igen súlyos mentális zavarokhoz és testi tünetekhez is vezet.
Egy német kutatás 2007-ben megdöbbentő eredményt hozott. 40.000 kisgyermeket kértek meg, hogy rajzoljanak tájat, tehénnel. A gyerekek 30%-a a TV reklámokból közismert, lila tehenet rajzolt! (Andrea Kreutz, Bambi-Syndrom, Die Zeit, Ausgabe 15. Mai 2007)
A természettől elidegenedésnek csak az egyik oka a képernyő és az on-line világ. Legalább ilyen fontos ok, hogy a mai, nyugati társadalmakban élő szülők mindentől, túlzottan féltik a gyerekeket. Nagy ebben a média felelőssége is. A reklámok is arról szólnak, hogy a külvilág tele van veszélyekkel és ádáz kórokozókkal.
Az is komoly probléma, hogy a nagyvárosi iskolákban nincs, vagy csak nagyon kevés a gyakorlati tapasztalás lehetősége.
Bár hivatalos orvosi kórleírás nem lett még az NDD-re, de Louv elmélete annyira elterjedt, hogy ma már számos tudományos kutatás is épül az általa felvázolt jelenségre.
Ezek a kutatások bizonyították, hogy a Nature Deficit Disorder szorongáshoz, figyelemzavarhoz, depresszióhoz vezethet, sőt összefüggés mutatható ki a hiperaktivitás felerősödésével is. Oka lehet az elhízásnak és sok gyermek erőszakosabbá is válik. (Nature Deficit Disorder and the Need for Environmental Education, Vanessa J. Dwyre, Fordham University, 2015)
Louv elméletére azóta számos nemzetközi szervezet és alapítvány munkássága épül. Szerencsére a probléma kezelésének szükségessége már Magyarországon is felmerült: 2019-ban a XXI. Országos Közoktatási Szakértői Konferencián szakértői anyag készült „Iskolai tehetséggondozás a természetben” címmel. (Varga Attila – Neumayer Éva: Iskolai tehetséggondozás a természetben – egy pedagógus-továbbképzés tanulságai)
A tapasztalatok szerint, amikor a gyermekeket sikerül kézzel fogható élményeken át visszavezetni abba a természeti környezetbe, amelyik eredendően az ember természetes közege volt, annak elképesztő pozitv hatása tapasztalható. Megelőzhetőek, vagy kezelhetőek a szorongásos és depressziós tünetek, javul a koncentrációs készség. Louv további pozitív hatásokat tulajdonít a természettől való elidegenedés kezelésének: a figyelem javítását, a kreativitás növelését, a stressz csökkentését, a kognitív fejlődés támogatását, a rácsodálkozás képességét és a földdel való kapcsolat javulását. Louv szerint már azok a gyerekek is jobban teljesítenek matematikából, természetrajzból, társadalomismeretből és nyelvekből, amelyek jó időben egyszerűen kiköltöznek az osztálytermekből, vagy más kísérleti nevelési módszereket használnak.
Természetesen az ideális megoldás az lenne, ha az iskola és a szülők egyaránt jó példát mutatnának a természettel való kapcsolódáshoz. Fontos az is, hogy egy szabadtéri program ne büntetés legyen: „Túl sokat gépeztél, ki kell menned a szabadba!” – ez többet árt, mint használ. Sokkal célravezetőbb a jó példa és a közös programok. Ha egy család, vagy egy közösség sokat kirándul, kertészkedik (akár egy balkonon), az magától eredményre vezet.
A 2019-es fent említett szakmai konferencia arra is rávilágított, hogy amikor felnőtteket kérdeztek a legjobb gyermekkori élményeikről, az 80%-ban szabadtéri élményekhez kötődött. A barátokkal, kortársakkal megélt szabadtéri élmény hatása volt ezen belül a legmagasabb, 70%, míg a maradék 30% kötődött családi programhoz. A maradandóan pozitív, beltéri események említése elenyésző volt.
Alapítványunknak ezért is kiemelt célja, hogy minél több városi iskolát be tudjunk vonni a gyermek természetfotós pályázatokba és az Öko Nagykövet programba.
